Valerian and the City of a Thousand Planets

2017

Mostanában mindenki sír a “franchise fatigue” miatt, meg hogy nincsenek már eredeti történetek, de amikor meg egy olyan legendás képregényt, játékot vagy akármit IS kéne autentikus módon filmre vinni, amiből a szolgai adaptáció a legtöbb, ami kihozható, hirtelen minden stúdió/rendező nekiáll kreatívkodni. Miért gondolja bárki is, hogy a hozzáköltés adekvát megoldás[…]

Dunkirk

2017

Korunk legnagyobb bűvésze, Christopher Nolan egy merőben újfajta háborús filmet álmodott vászonra, melyben nincs se vér, se ellenség, se hősiesség, se bajtársiasság, se győzelem; legalábbis nem a zsánerre jellemző klasszikus értelemben. Aki azonban az újító szándék mögött valami magasztosat remél, csalódni fog, hiszen Nolan nem állít semmit, ő csupán megteremti a[…]

Spider-Man: Homecoming

2017

Vicces, hogy míg a DC vért izzad, hogy kiszenvedjen magából egy szórakoztató(an könnyed) nyári szuperhősös blockbustert, addig a Marvel játszi könnyedséggel kirázza már a kisujjából mindezt. Az évek, meg a rutin, ugye. 🙂 Ráadásul mostanra sikerült összehozniuk egy átlagosnál összetettebb, emberibb, kifejezetten low key villaint is. Semmi gonosz kacaj, ripacskodás, ördögi masterplan vagy Kobra Parancsnokos csetlés-botlás; Vulture egy kifejezetten[…]

The Circle

2017

Nem nagyon tudom hová tenni ezt a filmet. Jobb pillanataiban a Black Mirrort idézi, és zsigerekig hatolóan nyomasztó jövőképet tár elénk, a rosszabbakban pedig végtelenül cheesy és valóságtól elrugaszkodott. Így nem lehet görbetürkös szatírát csinálni, főleg nem ilyen hitvány, szentimentális üzenettel a végén. (no spoiler intended) Ehhez képest az olyan[…]