Infinite

guilty pleasure akciófilm

2021

Mikor saját történeteken gondolkozom, mindig szomorúan kell konstatálnom, hogy semmilyen eredeti ötletem nincs, mindig csak olyanok jutnak eszembe, ami vótmá. De jó látni, hogy a hollywoodi forgatókönyvírókat nem feszélyezi effajta kétely, és képesek patikamérlegen kimérve szállítani a kaptafára készült történeteket. Nem tudom, hogy nem félnek, hiszen ők lesznek az elsők, akiknek a tanuló algoritmusok elveszik majd a munkáját.

Nem túlzok, ennek a filmnek minden egyes másodperce klisé, és template alapján lett összerakva. Stílusilag az írja le a leginkább, ha azt mondom, hogy szegény ember Wantedja, csak hát Antoine Fuqua nem egy Timor Bekmambetov, ezért az akciójelenetek csupán mérsékelten szórakoztatóak, az is inkább csak guilty pleasure jelleggel.

A történetet a *The Reincarnationist Papers* című könyv alapján fércelték össze, amelyet bár nem olvastam, de már plot alapján megmondom, hogy az utolsó betűig átírták. Röviden arról szól, hogy az emberek by default reinkarnálódnak, és van egy szűk elit, amelyik emlékszik is az előző életére, amitől nagyon OP-k lesznek. Ez azonban egy idő után két táborra szakad, a Hívőkre, akik hiszik, hogy nekik ezzel valami dolguk van a Földön, és a Nihilistákra, akiknek a faszuk kivan az egésszel, és inkább nem respawnolódnának többet.

Természetesen, mint minden ilyen sztoriba, ebbe is kell egy Neo karakter, aki a legtápabb széles e vidéken, csak nem tudja, és idő kell neki unlockolni a képességeit. Meg persze van egy – a világ elpusztítására törő – Kobra Parancsnok, mindkét oldalon egy-egy csaj, akiknek majd a film egy bizonyos pontján bunyózniuk kell egymással, random jelenetben odaböfögött *”did you just assume my gender”* fasság, fényűző angol kúriában székelő titkos társaság, indokolatlan augmented reality, erkölcsi útravalónak álcázott konyhafilozófia, ejtőernyő nélkül kiugrás repülőgépből, meg ami trope-ot még el tudtok képzelni. Egyetlen dolgot nem találtam csak benne (de lehet csak én voltam figyelmetlen): nincs benne Wilhelm scream!

Amúgy nem akarom bántani, mert a maga módján egészen szórakoztató, és a Fast and Furious az élő példa rá, hogy az ilyen agykikapcsolós filmekre is nagy szükség mutatkozik. Egyszeri szórakozásnak kiváló lehet, csak egy dologra figyeljetek, ne szervezzetek rá ivós játékot, mert annak csúnya vége lehet! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük