WeWork

dokumentumfilm

2021

Nem tudom, hogy mi volt számomra a legmegrázóbb ebben a filmben. Az, hogy rávilágít, hogy mennyire álságos egy világban élünk, vagy az, hogy egy olyan 47 milliárd dolláros lufit dolgoz fel, amiről előtte még csak nem is hallottam. Persze az előbbi annyira már nem újdonság, a ránk rakódott közöny miatt pedig könnyű manapság az effajta történetek felett elsiklani.

Pedig ebben minden benne van. Kezdve ott, hogy a nyugati társadalmak folyamatos messiásvárásban vannak. Erre a szerepre Steve Jobs halála után sokan bejelentkeztek, de talán senki sem járt még olyan közel hozzá, mint – a már nevében is beszédes – Adam Neumann. A csávó a megtestesült ravaszdi zsidó sztereotípia, aki nagy reményekkel érkezett New Yorkba, hogy aztán a karizmatikus vizionárius szerepében tetszeleghessen. Hangzatos lózungjait rövidesen mindenki beszopta, hiszen pontosan ugyanazzal a portékával házalt, mint a Korbács Shadwellje, vagy a Hasznos Holmik Leland Gauntja.

Akárhogy is próbáljuk szépíteni a dolgot, amit Adam tett, az nem volt más, mint egy Ponzi scheme with extra steps. Az egészet arra a ködös ígéretre húzta fel, hogy ez most valami más. Hogy pontosan miben, azt persze mindig ügyesen “elfelejtette” részletezni. A legzseniálisabb húzása valószínűleg az volt, hogy eladta az open office életérzést azoknak a millenniáloknak, akik eredendően viszolyogtak a nagyvállalati környezettől, és más körülmények között akartak már dolgozni, mint a szüleik. Majd ugyanezeknek a FOMO-tól szenvedő fiataloknak WeLive néven eladta a koleszos életérzést is. A szektás működés már csak hab volt a tortán.

Az átbaszás viszont nem ez volt, hiszen ezt még tényleg tisztességesen megcsinálták. Google-t megszégyenítően fancy irodák, elsőosztályú lakosztályok, közösségi terek, és olyan volumenű (és szervezettségű!) céges rendezvények, melyeket a legnagyobb fesztiválok is megirigyelhetnének. Olyan szintű pénzégető volt ez, amiről senki se gondolhatta komolyan, hogy profitábilis lehet.

Ugyanakkor Adam megpróbálta úgy eladni magukat, mint egy tech startupot, hiszen minden befektető álma ott lenni a következő Apple, Facebook vagy Uber születésénél, és ezerszeres hasznot realizálni. De aki ebből egyedül profitálni tudott, az maga Adam volt. A befektetők pénze után kiutalt bónuszokból irodaépületeket vett, hogy azokat horror áron adja aztán bérbe a saját cégének. Tehát ahogy a lufi dagadt, úgy gazdagodott Adam is, hogy aztán a lufi kipukkanásának pillanatában teátrálisan, zsíros végkielégítéssel a zsebében távozzon a vezérigazgatói székből.

Meglepő módon a WeWork azóta is létezik, sem ez a fiaskó, sem pedig a koronavírus járvány nem volt képes végérvényesen bedönteni, de most már talán az, aminek eredetileg indult, egy mezei real estate company.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük