Shadow in the Cloud

második világháborús grrrl power katyvasz

2021

Nehéz megmondani, mi akart ez lenni. Olyan, mintha a WW84 kiszabadított volna valami interdimenzionális szellemet a palackból, amely Tindalos kutyáihoz hasonlóan lehetetlen szögek és furcsa görbületek mentén ráncigálta volna össze a legkülönfélébb filmes zsánereket. Olyan szintje ez már a guilty pleasure-ségnek, amit nehéz hova tenni. A film egyszerre létezik a második világháború romantika, a 80-as évek nosztalgia és a jelenkori genderőrület síkján. Olyan, mint egy Escher kép, ami össze-vissza csavarodik. Egy narratív ADHD, ami képtelen megmaradni egyetlen zsánernél. Képzeljétek el mindazt a katyvaszt, ami a WW84 volt, öntsétek agyon egy nagy adag szintipoppal, és próbáljátok meg beleszuszakolni egy random Meghökkentő mesék epizódba. Úgy hiszem, hogy ez lehet a Z generációs EDM filmes megfelelője, ahol muszáj 15 percenként stílust váltani. Puzsér itt már torka szakadtából üvöltené, hogy POSZTMODERN!!!4!

Leszámítva az összes Mary Sue-s fasságát, nekem adta ez a kavalkád, mert kiszámíthatatlan volt. Meg lehetett volna ugyan oldani művészibben is ezt a fajta csapongást, mert ez azért így eléggé B-filmes, de annyi baj legyen, az ilyenekből lesznek a lowkey kultfilmek. És amit itt is fontos kihangsúlyozni, hogy a zenéje az valami elképesztően feelgood! Persze egyáltalán nem passzol a második világháborús tematikához, de talán pont ez is volt vele a cél. Mert attól még működik, és egyáltalán nem érződik erőltetettnek. Ellentétben ugye a sokat emlegetett WW84-gyel, itt valahogy az egész egy olyan lehetetlen eleggyé állt össze, aminek nem biztos, hogy szabadna léteznie, de tagadhatatlanul szórakoztató értékkel bír.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük