Ash vs Evil Dead

2015–

Visszatért a B filmek koronázatlan királya

Fargo, 12 majom, Alkonyattól pirkadatig, Sikoly, Westworld – csak néhány példa abból a több tucat klasszikus kultfilmből, ami az elmúlt években tévéadaptációt kapott. Nyilván semmi újdonság sincs ebben, az effajta átiratok egyidősek magával a televízióval, a legújabb aranykor beköszöntével azonban mégis úgy érezzük, mintha a számuk soha nem látott burjánzásnak indult volna. Elvégre olcsó, de hatásos trükkről van szó, mindig egyszerűbb egy már jól bejáratott brandet feléleszteni vagy átemelni, mintsem egy teljesen új IP-t bevezetni. Persze önmagában ez még kevés a sikerhez, amit a nemrégiben elkaszált Limitless és Különvélemény adaptációk is remekül példáznak.

A tévés formátumra átültetett horrorok renoméja sem áll túl fényesen, a Bates Motelen kívül nehéz olyat mondani, ami képes lett volna felnőni az eredetijéül szolgáló film nagyságához. Persze van, amelyik kísérletet sem tesz erre, lásd pl. a Sikoly önironikus „kaszabolós horrorból nem lehet sorozatot csinálni” kikacsintását. Az , azaz a méltán kultikus Gonosz halott-trilógia modern kori folytatása azonban bizonyíték arra, hogy de, igenis lehet, csak jól kell csinálni. Egyrészt nagyon sok múlik a castingon, a karakterek szerethetőségén, az integráns mitológián és a készítők kreativitásán, hiszen a formátum egyik leggyakoribb buktatója, hogy rendkívül hamar válhat önismétlővé, öncélúvá. Másrészt valahogy tudni kell oldani is a feszültséget, erre lehet nagyon jó eszköz például a humor. Az ezekben mind nagyon erős és végletekig eltúlzott; hektoliterszámra ömlő paradicsomlé, csetlő-botló burleszkbe oltott erőszakpornó, politikailag korrektnek közel sem nevezhető alpári gegek és egysorosok, továbbá a filmes kliséket rekurzív módon – a klisé kliséjének kliséjét – kifigurázó metanyelv jellemzi. Mintha csak a Buffy erősen 18-as karikás változatát látnánk, amiben a főszerep – és ezzel együtt a világ megmentésének feladata – egy szexista, láncfűrészkezű kültelki suttyónak jut, aki előbb lő, s csak aztán kérdez. Valódi antihős, akit csak szeretni lehet.

Roppant szórakoztató, vérbeli guilty pleasure, méltó az eredeti trilógia szellemiségéhez.

4/5