Embrionyc – Not Quite Forgotten

2013

Számtalanszor bebizonyosodott már a történelem során, hogy nincs inspirálóbb erő a szerelmi bánatnál. Napjaink egyik legtehetségesebb újoncát is minden bizonnyal ez ihlette arra, hogy legújabb albumának segítségével írja ki magából a fájdalmat. A végeredmény egy olyan érzelmi, két CD-s hullámvasút-menet lett, ami nemcsak vadul cikázik szerelem, gyűlölet, düh, melankólia és szomorúság közt, de a legapróbb részletekig érezni rajta, hogy maximális műgonddal és törődéssel rakták össze. Mindamellett kevés az ennyire karakteres, egyedi hangzással rendelkező producer manapság, ráadásul Embrionyc saját stílusa – ami egy egészen érdekes elegye trance-nek és industrial hardcore-nak – erre az albumra kristályosodott csak ki igazán. Műveinek hihetetlen kontrasztot ad az, hogy egyszerre dallamosak és szélsőségesen kemények, a populáris hardcore-hoz szokott fülek számára furcsának is tűnhetnek, hiszen eltérő dallamviláguk mellett jelentősen lassabb tempón is mozognak (110 és 140 BPM között), ami az átlagosnál lényegesen mélyebb, teltebb és torzabb lábdobok használatát teszi lehetővé. Ezzel tehát nem csupán az év egyik legszemélyesebb albumát sikerült Embrionycnak megalkotnia, de technikai frissessége is példaértékű.

Ha az idei év terméséből mindössze egy albumot vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor valószínűleg ez lenne az.

5/5