Narcos – 2. évad

2016

A hatalom nem vész el, csak mások kezébe kerül

A világ egy szüntelen körforgás, amely folyamatosan és megmásíthatatlanul a kettősség jegyében áll. Ahol a világosság párja a sötétség, az életé a halál, ott a felemelkedésé az elkerülhetetlen – és gyakran igencsak csúfondáros – bukás. Az emberiséggel egyidősek ezek a történetek, időről időre folyton felbukkan valaki, aki hatalomvágytól fűtve túl közel repül a Naphoz. S bár pontosan tudjuk, hogy az ilyen anekdoták miképp végződnek, valahogy mégis képesek vagyunk annyira azonosulni a főszereplőkkel, hogy azt reméljük, ezúttal talán nem úgy lesz. Nincs ez másképp a Netflix sokadik sikersorozatával sem, amely 15 év felemelkedéstörténete után egy egész évadot szentelt Pablo Escobar bukásának. Tekintve, hogy minden idők leghírhedtebb kokainbárójáról van szó, aki egy időben a világ hetedik leggazdagabb emberének számított, illetve hosszú évekig tartotta rettegésben Kolumbiát, és ezrek haláláért volt felelős, erősen véleményes, hogy mennyire helyénvaló nézőként „drukkolni” neki, de pont ez a zsigerekig hatoló ellentmondás teszi annyira átélhetővé és izgalmassá ezt a sorozatot. Megmutatja ugyanis, hogy a fent említett kettősség mindenben jelen van; nincs olyan, hogy valaki eredendően jó vagy rossz, a legnagyobb szörnyetegek is emberek, szerető családapák, karizmatikus vezetők, akikkel bizonyos fokig lehet szimpatizálni, illetve hogy az úgynevezett „jók” is elkövethetnek olykor szörnyűségeket a nagyobb jó nevében. Klasszikus jin és jang, ugye. A történet egy másik aspektusa pedig arra az örökös körforgásra világít rá, hogy minden hanyatló birodalom árnyékában rögtön ott áll a következő, amelyik – minden lehetséges eszközt megragadva – csak arra vár, hogy az előző helyét átvehesse. A készítők ezzel ügyesen meg is alapoztak a továbbiaknak; a Narcos tehát meglepő módon nem ért véget El Patrón halálával, még legalább két évadra lehet számítani, amelyek középpontjában az – Escobar bukását erőteljesen elősegítő – Cali kartell szintén legendásnak számító felszámolása áll majd.

Az elbukástörténetek non plus ultrája, brutálisan valósághű és emberi.

5/5