The 100

2014–

Magam se gondoltam volna, de teljesen rászopódtam erre a sorozatra. Az elején nagyon nehezen akart megnyerni magának, valósággal szenvedtem, aztán szépen lassan, észrevétlenül átcsúszott a guilty pleasure zónába. A második évadra pedig még ennél is tovább ment, s igazi hiánypótló kedvenccé nőtte ki magát a szememben. Elvégre sodró lendületű, pörgős sorozatból manapság kifejezett hiány van (jó minőségű sci-fi-ből meg aztán pláne!), így talán nem túlzás, ha egy lapon merem említeni a Prison Break-kel vagy a 24-gyel, hiszen sok szempontból hasonlít rájuk.

Ahhoz képest, hogy young adult sorozatnak indult, szépen kinőtte magát, és bár sok eredeti ötlet nincs benne, egész érdekes a lore is. Ráadásul egy ilyen kategóriájú cucchoz képest meglehetősen kegyetlen, folyamatosan hullanak a szereplők, a kulcsfigurákból minden részben ömlik a vér; ha ez egy – gore-ral és csöccsel megfejelt – kábeles sorozat lenne, valószínűleg még nagyobbat menne. Mindez persze kizárólag annak köszönhető, hogy a készítők teljes egészében kukázták az alapul szolgáló könyvtrilógia cselekményét, és a tinik nem kímélésén túl elkezdték árnyalni, kiszínezni az eredetileg raklap egyszerűségű karaktereket, a hangsúlyt pedig a disztópikus mikrotársadalmakra és a túléléssel kapcsolatos morális kérdések feszegetésére helyezték (a’la The Walking Dead).

Mindez a második évadra érik be igazán, így aki belevág, készüljön fel, hogy az eleje nem lesz egyszerű, szörnyen rossz részeken (és rengeteg indokolatlan lens flare-en) kell magát keresztülrágnia. De megéri. 🙂