Black Mirror S4

2017

Végül csak igazuk lett a fanyalgóknak, mostanra a Netflix sikeresen felvizezte korunk egyik, ha nem a legkeményebb sorozatát, mely eleddig kíméletlenül reflektált az emberi gyarlóságra, a bennünk lakozó sötétségre és a technikai vívmányokban rejlő veszélyekre. Erre a negyedik évad kapcsán Charlie Brooker mit nyilatkozik? Hogy már amúgy is egy disztópiában élünk, nem kell, hogy még azt is nézzük. DEHOGYNEM! Pont az a lényeg! A Black Mirrorban mindig is az volt a mocskos, hogy fogott valamit, ami már most is jelen van a világban, felnagyította, kifordította, eltorzította, és utána visszatolta az arcodba, hogy tessék, ez lesz, ha a technika uralja az embert, ha – Trumpokat és Brexitet okozó – tömegemberekre bízod a demokráciát. Ráadásul sosem a tudatoddal kommunikált, sosem akart lealjasodni a drogprevenciós ismeretterjesztő filmek szintjére, hanem érzelmileg tett mindennél erősebben érintetté, berántott és kegyetlenül meggyötört. Egyértelmű üzenetekkel és erős víziókkal operált, mert konfrontatív és reflexív lenni. Mostanra azonban ez sajnos maradéktalanul kikopott, olyan lett, mint a Sherlock deduction nélkül: szar. Már nem mernek semmi felkavaróan őszintét állítani a világról, lesüllyedtek a – jobbára erkölcsi útravaló nélküli – középszerű sci-fi antológiák szintjére. Persze én szeretem azokat is, csak azért lássuk, hogy az nem Black Mirror! Ha bántóan leegyszerűsítő akarok lenni, akkor a negyedik évadtól három – szép, kedves, meg tanulságos gondolatokkal teletűzdelt – San Junipero-t is kaptunk, egyet a geekeknek, egyet a túlvédő szülőknek, egyet pedig a hetero tinderezőknek. De a maradék se jobb, azok is túlságosan elrugaszkodtak már a valóságtól. A Columbo szerű Crocodile mondjuk még csak-csak (az csak szimplán unalmas volt), de a kellemesen nyomasztó, poszt-apokaliptikus Terminator utánérzés, meg a Mesék a Kriptából formuláját utánzó Black Museum által feldolgozott témák mind-mind egyszerű horrorok voltak csupán. Tehát ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor 2017-ben az Ingrid Goes West “blackmirrorabb” volt, mint maga a Black Mirror. És azért ez sajnálatos.